2013. szeptember 27., péntek

Fűszervaj

Ma reggel azzal ébredtem, hogy S.O.S kenyeret kell sütnöm. Ez eddig semmi extra, mivel gyakran megesik velem hasonló:) Viszont ma a csillagok állása úgy hozta, hogy kentem volna valamit erre a bizonyos kenyérre. De mit is? Hummusznak nem akaródzott nekiállnom, a sima vajas kenyérnek sohasem voltam a híve. És akkor egyszer csak felgyulladt a lámpa: fűszervaj! Rögtön megindult a nyálelválasztásom, izgatottan futottam a mosogatóhoz, hogy ezen a reggel immáron harmadszor is elmosogassam a keverőtálamat. 

A fűszerezés egyértelműen adta magát, a fokhagyma és a petrezselyem szerintem elválaszthatatlan jóbarátok, nagyon szeretem őket együtt használni. Volt még friss snidling is a hűtőben, amihez úgysem volt ötletem, úgyhogy gondoltam, nosza ide vele!

10 perc múlva készen volt a végtermék, amikor is megkértem a fő MEOst, hogy mondjon véleményt. 
A következőképp hangzott: "Csak ennyi van?" :)



 
Hozzávalók:
  • 250 g vaj
  • 1-2 gerezd fokhagyma aprítva
  • 2 ek petrezselyem aprítva
  • 2 ek snidling aprítva
  • 1/4 mk só

1. A 250 g vajból 2 evőkanálnyit kicsi edénybe teszünk, a maradékot késes robotgépbe dobjuk, hogy kicsit puhuljon. (elmaradhat a robotgép, kézzel is össze lehet majd dolgozni a végén, de részemről imádom használni:))

2. Közepes lángon megolvasztjuk a vajat, rádobjuk a fokhagymát és 1-2 percig futtatjuk rajta (épp, hogy illatos legyen, nem kell lepirítani).

2. Levesszük a tűzről, elkeverjük benne a sót, és beledobjuk a felaprított petrezselymet és a snidlinget.

3. A késes robotgépbe levő vajra öntjük, és egyneműre keverjük, ill. kézzel összedolgozzuk - kinek, mi tetszik.

4. Fűszerezzük még, ha szükséges.

2013. szeptember 24., kedd

Focaccia

Hadd kezdjem egy igaz történeten alapuló szösszenettel a mai mesemondást kis hazánkból:

"Egy CIBATTA lesz? (kiejtés: ahogy leírtam) " - szegezte hozzám a kérdést az eladó az egyik menő pékséglánc pultja mögött állva.
Gondolhattam volna előre, hogy baj lesz ebből...Miért nem bírtam egy zsömlét kérni?! :/
"Igen, az." - bólogattam helyeselve. Azóta nem bírok mosolygás nélkül ciabattát enni :)

A focaccia hangzásra egybecseng a ciabattával, de a két pékáru nem összekeverendő. Mivel gyanítom, hogy egyszerűbben tudjuk kicsi szánkkal megformálni a focaccia szót, ezért kezdjük ezzel a sütögetést is :)

Múlt télen kivettem a könyvtárból egy szakácskönyvet telistele olasz receptekkel. Az édességek (baci di dama, amaretti) szemezgetése után tértem át a kenyér szekcióra, és gondoltam kipróbálom már a focacciát is, hiszen annyiszor hallottam róla, de igazából lövésem nem volt, miről is van szó valójában.

A focaccia nem más, mint egy lapos kenyér, ami fűszerekkel és miegyébbel van megszórva. Gyakorlatilag olyan, mint a pizza, a kettő közötti különbség az, hogy ebben több az élesztő, hiszen szeretnénk, hogy pufi - de azért még laposkás - formája legyen, míg a pizzánál egy teljesen lapos és ropogós tészta a cél. Olívaolajas kenyérnek is nevezik, mindjárt láthatjátok, hogy nem sajnáljuk tőle a nedvességet :)

Ha különleges kenyérre vágyom, sokszor készítek focacciát, hiszen amellett, hogy nagyon egyszerű a tésztája, kedvemre és persze a család apraja-nagyja kedvére variálhatom a feltéteteket, így mindenki jól jár :)

A feltéteket ötletnek szánom, az arányokat mindenki variálja a maga kedvére. 




Hozzávalók 3 főre:
  • 500 g fehérliszt
  • 1 tk só
  • 1 tk cukor
  • 25 g élesztő
  • kb. 2,5 dl melegvíz
  • 2 ek olivaolaj a tésztába
  • 5 ek olivaolaj a kenéshez

a) Hagymás feltét:
  • 1 nagy fej vöröshagyma gerezdekre szedve
  • 2 ek olaj
  • kakukkfű

 b) Rozmaringos feltét:
  • reszelt parmezán
  • rozmaring ágak

c) Szárított paradicsomos-zsályás feltét:
  •  reszelt parmezán
  • 5 db aszalt paradicsom
  • zsályalevelek

d) Megszórhatjuk szemcsés sóval, és akár natúr is megsüthetjük, nagyon finom. Bármilyen feltéttel próbálkozhatunk, amit pizzára is rátennénk (sajt, sonka, gomba stb.)


1. Az élesztőt cukros, melegvízben felfuttatjuk, majd beleöntjük az olajat.

2. A hozzávalókból tésztát dagasztunk, annyi vizet adagolva, hogy rugalmas tésztát kapjunk, ami nem ragad. 

3. Langyos helyen, lefedve duplájára kelesztjük (kb. 40 perc).

4. Kiolajozunk egy 25 x 35 cm-es tepsit.

5. A megkelt tésztát lisztezett munkafelületre borítjuk, párat gyúrunk rajta, majd kinyújtjuk és beleigazgatjuk a tepsibe.Letakarjuk és langyos helyen még 20 percig kelesztjük.

6. Közben elkészítjük a hagymás feltétet. Kis edényben olajat melegítünk, és közel közepes lángon kicsit megpirítjuk a vöröshagymát kb. 7-8 perc alatt. Középidőben hozzáadjuk a kakukkfüvet is.

7. A sütőt 200 fokra kapcsoljuk (alul-felül sütés esetén 150 fokra és helyezzük a középső rács alá a tepsit majd). 

8. A megkelt tésztába ujjbegyünkkel kis lyukakat fúrunk:



9. Megkenjük olajjal, megszórjuk a kívánt feltétekkel és 200 fokos sütőben 25 perc alatt aranybarnára sütjük.


2013. szeptember 23., hétfő

Minimál kókuszos-fehércsokis bonbonok

A nemrégiben közzétett (és azonnal elfogyasztott...) étcsokitáblához készített kókuszvaj másik felét szerettem volna felhasználni, és ez a recept kerekedett ki belőle, a minimalizmus tükrében. 

Mi nők, hajlamosak vagyunk mindent túlbonyolítani (gondoljunk csak a "Pista azt ígérte 2 napja, hogy felhív? Biztos elütötte egy busz szegényt." - és hasonló gondolatokra. Biztos a busz volt. Más magyarázat nem is lehetséges...:)) 

Nem feltétlenül van szükség 25 féle összetevőre egy ütős recepthez, van mikor akkor jutunk előbbre, ha nem hozzáadunk, hanem elveszünk valamit az adott dologból. 

Ezekhez a bonbonokhoz - ha igazán szigorú akarok lenni - mindössze 2 hozzávaló kell. Ha kicsit flancolok, akkor 3, esetleg 4. Kipróbáltam ezt is, azt is, és megmondom őszintén a legalapabb verzió jött be a legjobban. 

Hófehér, elegáns kis bonbonok ezek, amiket a kókuszimádók (Cocoholic? Ennek így van értelme? :)) pikk-pakk elpusztítanak a tányérról, és lelekesen követelik rajtad a következő adagot. 

Sok szerencsét! :)



Hozzávalók 16 db-hoz:
  • 100 g kókuszvaj
  • 100 g fehércsoki
  • díszítéshez: kókuszreszelék, szárított vörösáfonya stb.

1. Előveszünk fél bögre kókuszvajat. 

a) Ha friss a vajunk, akkor rögtön fel is tudjuk használni. Örülünk :)

b) Ha viszont betonkemény, akkor vagy tegyük ki a napra negyed órára, vagy helyezzük az üveget egy meleg vizes lábasba, hogy kicsit megolvadjon, és ki tudjuk szabadítani az üvegből.

2. Vízgőz felett megolvasztjuk a fehércsokit. 

3. Belekanalazzuk a kókuszvajat, és elkeverjük, hogy szép, egynemű masszát kapjunk.

4. A masszát szilikonformába plattyantjuk, nekem úgy 1,5 teáskanálnyiból lett egy bonbon.

5. Ennél a pontnál válaszút elé érkeztünk:

a) Ha minimalista vagy akkor tedd a hűtőbe a bonbonokat 1 órára, kifordítod őket a formából, hagysz nekik 5 percet, majd ez után kezded el őket halápolni.

b) Ha alkotni vágysz, szórd meg a bonbonok tetejét még ezzel-azzal pl. még egy kis kókuszreszelékkel (mert ebből sohasem elég :)), vagy tedd színesebbé egy kis vörösáfonyával vagy magokkal, diókkal. 
A bonbonokat ebben az esetben értelemszerűen fejjel-lefelé tálalod és nem a forma mintája, hanem a te csini kis díszítésed lesz a hangsúlyos.

2013. szeptember 18., szerda

Kókuszvajas csokitábla


Ki ne szeretne a legkevesebb időráfordítással minél több bókot bezsebelni? Na ez az az édesség! Kiélheted kreativitásodat, ajándéknak is kiváló, ráadásul a  variációknak csak a fantáziád szab határt, és még elrontani sem tudod.

Felkeltettem az érdeklődésedet? Akkor vágjunk bele!

Ha szorgalmas voltál és elolvastad a kókuszvaj készítéséről szóló bejegyzésemet, akkor ma már ott csücsül a polcodon egy üveggel és csak arra vár, hogy végre felhasználd valami ínycsiklandó finomság elkészítésére :) A kókuszvaj felét fogjuk felhasználni ehhez a recepthez. 

Ezen kívül nincs is másra szükséged, mint jó minőségű étcsokoládéra (min. 70%), magocskákra és fantáziára! 

Az ötlet innen.


Hozzávalók egy kb. 200 g-os táblához:
  • 1 bögre kókuszreszelékből készült kókuszvaj
  • 100g étcsokoládé
  • olajos magok, aszalt gyümölcsök, kakaóbab, virágok, levelek stb.

1. Vízgőz fölött kezdd el melegíteni a csokoládét.

2. Ha friss a kókuszvajad, akkor kanalazd bele a már olvadt csokiba, és kevergesd 2 percig.
Ha kemény a vaj, akkor tedd bele az üveget egy meleg vízzel teli lábasba és várd meg, amíg megolvad, hogy ki tudd szedni az üvegből, és úgy melegítsd tovább együtt a csokival. Mindenképp vízgőz fölött dolgozz, mert a kókuszvaj és a csoki is könnyen megég. 

2. Kibélelünk egy formát sütőpapírral – nálam 11 x 21 cm-es. Ennél lehet kicsit nagyobb, de kisebb semmiképpen, mert akkor nagyon vastag lesz a csokitábla, és nem bírod eltörni.

3. Ha már egyneművé és folyóssá vált a kókuszos csokimassza, akkor a formába öntjük.

4. És most jön az őrület: szórjuk meg magokkal, szárított gyümölccsel. 
Egy kis inspiráció: mandula, pörkölt mogyoró, dió, tökmag, napraforgómag, aszalt sárgabarack, áfonya, szilva, mentalevél vagy akár kókuszreszelék – csak hogy halmozzuk az élvezeteket.

Nekem a legutóbbi így nézett ki:


5. Hűtőbe tesszük, hogy megdermedjen. Kb. másfél óra múlva már fogyasztható, addig valahogy próbáljuk távol tartani magunkat a hűtőtől...Tudom, nem egyszerű. Főleg miután fényesre nyaltad a lábast, pontosan tudod mi vár rád :) 

6. A hűtőből kivéve hagyjuk 5 percig, hogy magához térjen, utána törjünk le belőle darabokat.

Neked melyik a kedvenc kombinációd? Kíváncsian várom a beszámolókat!

2013. szeptember 14., szombat

Kókuszvaj

Mogyoróvajról, meg mandulavajról még csak-csak hallottam, de kókuszvajról…Az meg mi fán terem? – tettem fel magamnak a kérdést, mikor először belefutottam a jelenségbe. Jelentem ugyanazon, mint az első kettő :) Szóval aki eddig habozott volna belevágni az elkészítésébe ezennel felszólítom, hogy robotgépet elő, bevetésre készen állni! :) Tokkal-vonóval maximum 20 perc. Becsszó ;) 


A fenti kókuszvaj (coconut butter) nem összekeverendő a kókuszolajjal (coconut oil). A kókuszolaj a kókuszpálma magjának szárított beléből (kopra) készített növényi olaj. Ha a semleges ízű verziót választjuk, használhatjuk bármilyen étel elkészítéséhez, nem kell félnünk, hogy a pizza-szószunk kókuszos felhangot kap. 

A kókuszvaj ezzel szemben karakteres kókuszízű és tartalmazza a kókusz húsát, tehát a rostokat is. Hőmérséklettől függően lehet folyós állagú, de akár kőkemény is. Frissen elkészítve nekem mindig folyik, 1 nap pihentetés után a konyhapulton meg olyan, mint a beton. Nyáron értelemszerűen némileg változik a helyzet.

Hogy mire használjuk?

A friss kókuszvaj folyik, így akár kenyérre kenve is kiváló csemege, kígyóuborka nagyon passzol hozzá. Tunkolhatunk bele friss gyümölcsöt, édesszájúak nyugodtan csurgassanak rá egy kis mézet is. A folyékony kókuszvajból kiváló édességeket készíthetünk – pl. csokitáblát vagy csini kis bonbonokat

Ahogy a vaj kezd kihűlni, megszilárdul. Fél nap után már kőkemény, tehát ha újra szeretnénk használni, melegítenünk kell. Én magát az üveget szoktam egy fazéknyi meleg vízbe rakni, amiben tárolom, és várni, amíg megolvad. Türelemjáték. 

Fontos a jó minőségű (lehetőleg organikus) kókuszreszelék használata, hogy ízletes legyen a végeredmény. Ha túl régi a kókusz, vagy esetleg felütötte valamivel a kedves gyártó, akkor aztán órákig is ott állhatunk a gép mellett, nem fog összeállni a massza. Messzire kerüljük el azt is, aminek megvan az a jellegzetes mellékíze (tudjátok, mire gondolok, ugye?), ha jól tudom a hozzáadott tartósítószer miatt. 

Szóval, ha megvan "A Kókuszreszelék", elő a robotgépekkel, és vágjunk bele!
 

Hozzávalók kb. 1 bögre kókuszvajhoz:

  • 2 1/2 bögre kókuszreszelék (200g)
  • nagy teljesítményű késes robotgép (nálam egy 650 W-os Braun a nyerő)

1. A kókuszreszeléket a gépbe tesszük és, nagy fokozaton elkezdjük pörgetni. 2-3 perc után már látni fogjuk, ahogy a kókusz viselkedése megváltozik, elkezdenek összetapadni a szemek, majd szép lassan kezd masszává válni a dolog úgy az 5. perc környékén.

Készítettem egy ábrát, hogy el tudjuk képzelni, miről is hablatyolok. Fázisfotók az 5., a 10., a 15. és a 20. perc után:


2. Hagyjuk a gépet, hogy tegye a dolgát, de az 5. perc után valószínűleg már egy-egy szünetet kell tartanunk, hogy a gép falára tapadt darabokat spatulával lekapargassuk. Ne csüggedjen a lelkesedés, kókuszvaj lesz belőle – akárki meglássa!  A 15. perc környékén már nagyon szépen kezd kirajzolódni előttünk, hogy bizony ez kezd folyékony állományú lenni. Jó úton járunk, még pár perc és kész.

3. Tegyük lezárható üvegcsébe, mindenképpen torkoskodjunk be belőle pár teáskanálnyit, mert frissen a legfinomabb.

2013. szeptember 11., szerda

Spaghetti carbonara - Póker csak egyféle van

Mikor süldőlány koromban beültünk kártyázni egy új csapatba, illedelmesen megkérdeztük, hogy milyen szabályok szerint folyik a játék. Erre az egyik fazon teljesen elhűlt fejjel közölte, hogy "Póker csak egyféle van!" Aztán percekkel később kiderült, hogy ez ilyen, ez olyan, az a játékos pedig amolyan módon ismeri a játékot, úgyhogy azóta ez a mondat szállóigévé vált a famíliában. Tanulság? Mindig tisztázzuk az alapszabályokat - és ez nem feltétlenül csak a kártyázásra vonatkozik :)

Így van ez a mai bejegyzésem főszereplőjével is, a százféleképpen átformált és sokszor lebutított spaghetti carbonárával is. Szénégető spagetti kérem, csak egyféle van! 

Most gondolom várod az eredeti receptet...Háhh! Az most itt nem lesz :) Mert hogy engem jelen esetben nem az eredeti érdekel, ahhoz volt szerencsém a szlovén tengerparton. Ha csak ott ettem volna, nem pötyögném szorgosan jelenlegi bejegyzésemet...A carbonara-készítési kedvemet az egyik Liszt Ferenc téri olasz étterem hozta meg, ahol ki mertem rendelni az "igazit". Mármint a számomra igazit. Meg talán a magyar bendőhöz közelebb állót. Ebben a verzióban sok a fokhagyma, nem látott nyers tojást, és a tejszín sem csak mutatóban van rajta.

Nekünk itthon ez a carbonara, de ki-ki nyugodtan keresztelje át Pistikére vagy Dzsesszikára, az eredmény ugyanaz lesz: egy finom, laktató ebéd :) 





Hozzávalók 4 főre:
  • 1 csomag spaghetti 
  • 150 g szalonna-sonka vegyesen (én felsált szoktam használni)
  • 4-5 gerezd fokhagyma
  • 1 tojás
  • 1,5-2 dl tejszín
  • szerecsendió
  • 40 g parmezán + a tetejére
  • só, bors
  • kevés olaj


1. Feltesszük a tésztának a vizet főni egy nagyobb lábasban, sót és kevés olajat teszünk bele.

2. A szalonnát és a sonkát kockára vágjuk, a fokhagymát felaprítjuk. (felejtsük el a fokhagymanyomót, teljesen jól működik a kés)

3. Ha forr a főzővizünk, dobjuk bele a tésztát, az első pár percben kevergessük meg, majd főzzük al dentére!

4. Felmelegítünk egy kisebb edényt, beledobjuk a szalonnát, megvárjuk, amíg kicsit kisül a zsírja, és rádobjuk a sonkát is.

5. Pár perc elteltével beledobjuk a fokhagymát, 2 percig pirítjuk, majd levesszük a tűzről.

6. Egy tányérba beleütjük a tojást, ráöntjük a tejszínt, villával elkeverjük. Szerecsendiót és parmezánt reszelünk bele, majd megint elkeverjük.

7. Ha megfőtt a tésztánk, leszűrjük, majd visszaborítjuk a lábasba, amibe főztük.

8. Alacsonyabb lángra kapcsoljuk a rezsót, a tésztára tesszük a megpirított szalonnát, és nyakon öntjük a tejszínes keverékkel. Alaposan átkeverjük, pár percig hagyjuk sercegni, hogy egy kicsit süljön át a tojás, majd levesszük a lángról.

9. Tálalásnál még egy kevés parmezánt reszelünk a tetejére.


2013. szeptember 8., vasárnap

Sajtos puffancs - Az életmentő rágcsa


A könyöködön jön ki a sajtos pogi és a sajtos rúd? Aggodalomra semmi ok, puffancsra fel! 

Ezek az apróságok igazi életmentők tudnak lenni, mikor az ember lánya egy költözéssel, lakásfelújítással/-berendezéssel és takarítással töltött hétvége utáni első napon óvodába adja az egy szem fiú gyermekét. És történetesen ez a kicsi fiú gyermek nagyon szereti a pocakját - tudom, jó pasi lesz :) Már most az a szentem :) Nem vagyok elfogult!!!

Kis törpének nem erőssége a reggeli, az óvodában elfogyasztott tízórai pedig nem kompenzálja az intenzív homoklapátolással és sínépítéssel járó energiaveszteséget, így a végeredmény egy farkaséhes gyermek a déli órákban. Ekkor jön jól 10 karú Siva-anyu (na meg egy jó recept...), aki egy kézi habverő, egy lábas, egy sütő és néhány alapanyag segítségével ripsz-ropsz életre hívja a mentőfalatokat. 

Puffancsok dobozba be, egy szép, piros alma társaságában. Kisfiamnak okosan az almát kínálom be először, sosem ette még ilyen gyorsan, nem hiszek a szememnek. Battyogunk tovább. Mi van még a dobozban? - kérdezi. Puffancsok - válaszolom. Csillog a kis szeme, röhög, kivesz egyet. Hmmm, ezt szeretem, ez finom - mondja. Betömi az utolsó szemig, majd megkérdezi, hogy van-e még? Igen, otthon - válaszolom. Most mondjam, hogy ilyen gyorsan még sosem értünk haza? :)

Recept kisebb módosításokkal innen.


Hozzávalók 2 tepsihez/80 db-hoz:
  • 220 ml víz
  • 80 g vaj
  • csipetnyi chili
  • 140 g liszt
  • 4 db kisebb/3 db nagyobb tojás
  • 150 g karakteres ízű sajt lereszelve (pl. cheddar, grana padano stb.)

1. A sütőt 210 fokra kapcsoljuk.

2. Egy edényben feltesszük melegedni a vizet a vajjal, pici sóval és chilivel. 

3. Ha a vaj elolvadt, beleöntjük a lisztet és gyors mozdulatokkal elkeverjük. El fog válni az edény falától és bele fog ragadni a kézi habverőbe. Azonnal levesszük a tűzről, és 2 percre félretesszük hűlni.

4. Egyenként hozzáadjuk a tojásokat és elkeverjük.

5. Végül hozzáadjuk a reszelt sajtot, azzal is elkeverjük. Pár percig hagyjuk pihenni.

6. Most választunk, hogy flancolunk egy kicsit, vagy sietünk. 

a ) Ha utóbbi, akkor fogunk egy kanalat, és sütőpapírral bélelt tepsire kis halmokat helyezünk, kb. akkorát, mint egy koktélparadicsom. Hagyjunk ki a halmok között kis helyet, mert - bármilyen meglepő - fel fognak puffadni :)

b) Bibelődősebbek ragadjanak habzsákot (vagy a sarkánál kivágott zacseszt), és azzal nyomjanak tetszetős halmokat.

Először előfordulhat, hogy kicsit folyós a massza (tojások eltérő mérete), ne pánikoljunk, nagyon finom tallérok készülnek majd (én először így jártam, hiába, puding próbája...:))

7. 210 fokos sütőbe lökjük őket 10 percre, majd mérsékeljük a hőfokot 190 fokra, és még 20 percet sütjük őket, ill. addig, amíg szép barnák lesznek. 


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...