2013. augusztus 2., péntek

Édesanyám kenyere - dagasztás nélkül

Megosztom veletek a kedvenc kenyér receptemet, amit Édesanyámtól "örököltem". Hogy ő hol találta, azt nem tudom, de évek óta ezt süti, úgyhogy mindenképpen azokból az időkből származik, amikor még hallani sem akartam a főzésről. (Igen, ilyen is volt, nem is oly' rég :))

Imádom a kelt tészta illatát, de sokáig egyszerűen képtelen voltam olyan minőségű dagasztott tésztát produkálni, amit elvártam volna. Bármennyit fáradoztam és izzadtam a gyúrással, nem ütötte meg a lécet. És pechemre nálam ez elég magasan van, úgyhogy minden sokkal több időbe telik az átlagnál, hogy maximalizmusom végre megnyugodhasson. 

Ergó kézenfekvő volt a dagasztás nélküli kenyér ötlete, amiről én akkor hallottam először, amikor elnyünnyögtem Anyukámnak a bánatomat. Nem olyan a kenyér, mint a péknél, nem elég lyukacsos, laza stb. És akkor előhozakodott azzal, hogy neki van ez a receptje...Leintettem úgy, ahogy jó gyerek a szülőt, hogy jah kérem, én arra emlékszem, és az ilyen meg olyan sötét volt, és nem ízlett, azt nehogy átküldd!! Ő pedig pont úgy reagált, mint ahogy jó anyától elvárható: mosolygós hangon, lassan elmagyarázta, hogy az egy rozsos kenyér, amire én gondolok, és azt ő sem szereti, viszont van helyette ez a másik, ami higyjem el, hogy nagyon finom, hiszen én is ettem belőle. Én? Én biztosan nem. De, de...Jó, akkor ettem. Szóval átküldjem? Küldd, persze! :) 

Szkeptikusan vártam a receptet. Az elkészítés közben még borúlátóbb lettem, el sem tudtam képzelni, hogy ebből valami ehető fog kisülni. Aztán a történet persze úgy végződött, hogy Anyukám megint kimondhatta a bűvös mondatot: Na ugye, megmondtam :) 







Hozzávalók 1 db 1,2 kg-os kenyérhez:

  • 2 ½ bögre fehérliszt
  • 1 ½ bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
  • ½ bögre rozsliszt/kukoricaliszt/hajdinaliszt
  • 20 g élesztő
  • 1 tk cukor
  • 1 csapott ek só
  • 2 1/4 bögre meleg víz
  • magok ízlés szerint (nálam 2-2 ek lenmag, szezámmag és tökmag)



1. Az élesztőt fél bögre meleg, cukros vízben felfuttatjuk.


2. Egy nagy tálban elkeverjük liszteket, a sóval és a magokkal, majd hozzáadjuk az élesztőt és a maradék vizet. Ragacsos, lágy tésztát kapunk, nem kell túldolgozni, csak legyen egynemű a massza, és ne maradjon liszt szárazon.


3. Kiolajozott vagy sütőpapírral kibélelt kenyérsütő formába öntjük (az enyém 23 x 13 x 7 cm), letakarjuk és langyos helyen kb. 30 percig kelesztjük. 


4. Betesszük a hideg sütőbe, amit ezután 220 fokra kapcsolunk. 10 percig ezen a hőfokon sütjük, majd visszavesszük 190 fokra a hőmérsékletet és addig sütjük, amíg megpirul a teteje. (kb. 40 perc) 




3 megjegyzés:

  1. Ez valami igazán szenzációs, lecseréltem a régi receptemet :) A dednek is ezt sütöm, egyelőre magok nélkül, két pofára tömi! Csillunál ettünk először, de most ráfeszültem én is. Kösssz! Verus

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Verus!
      Komolyan? Örülök, hogy ekkora sikere volt az apróság körében is és köszi a visszajelzést :)

      Törlés
  2. :) megsutom, szeletelem, fagyasztom. Es mindig van friss. Heti ket adag fogy. Most nézem a török lepenykedet... omg. Pont az en szajizem/elveim szerint fozol ♥

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...