2013. december 31., kedd

Sárgaborsóleves vöröslencsével

Tegye fel a kezét, aki jó időre száműzte az életéből a sárgaborsót a menzás élmények miatt! Énénénénén!!! Mély nyomokat hagytak bennem a lisztes, rántásízű és túlsózott sárgaborsófőzelékek, amik elmaradhatatlan részét képezték a magyar iskolai menzának a '90-es években. Remélem azóta valamicskét sikerült változtatniuk a "jól bevált" receptjeiken, amikkel kínozzák az ifjúságot...

Időről-időre körülnézek a helyi könyvtárban, hátha akad valami újhullámos szakácskönyv, ami meghozná egy külföldi kedvét is, hogy nekiessen a babgulyásnak, vagy éppen a sárgaborsófőzeléknek. Eddig tipikusan a klasszikus, jó lisztes, rántásos, panírozott receptekkel teli verziókra bukkantam rá még az '50-es évekből. Imádom a magyar konyha ízvilágát, és úgy gondolom, hogy kis odafigyeléssel biztosan el lehetne készíteni a recepteket egészségesebben is. Csak el kell engedni a régi berögződéseket :) Ezt a gondolkodásmódot véltem felfedezni a 2012-es kiadású The Food & Cooking of Hungary című szakácskönyvben, ahol 65 magyar jellegű ételt ismerhetünk meg egy bolgár (!) hölgy tollából, gyönyörű fotográfia kíséretében. És bár nem az összes alapanyaghasználat egyezik meg a magyarral (dió helyett pl. pekándiót használ), az ízvilág, a hangulat híven tükrözi a magyar konyha szellemiségét, és alkalmas arra, hogy túlmutasson a pirospaprikán, a káposztán és a rántott húson. Még több ilyen könyvet!

Ezt a vöröslencsés változatot 1 hónap alatt már 3x készítettem el és szerepelni fog az újévi menün is.  Próbáljátok ki a szokásos mustáros lencseleves és saláta helyett! B.U.É.K!  



Hozzávalók 3 főre:
  • 50 g szalonna 
  • 1 fej vöröshagyma
  • 160 g sárgaborsó
  • 130 g vöröslencse
  • 1 tk édes pirospaprika
  • fél tk őrölt kömény
  • só, bors
  • 1,2 l víz (egy része lehet zöldség alaplé is)
  • petrezselyem a tetejére

1. Az apróra vágott szalonnát közepes lángon 2 percig sütjük, hogy elkezdje kiereszteni a zsírját.

2. Rádobjuk a felaprított vöröshagymát és együtt sütjük őket még 3-4 percig.

3. Beletesszük a vöröslencsét, a sárgaborsót, felöntjük vízzel, majd fűszerezzük és 40 percig főzzük, amíg a sárgaborsó megpuhul.

4. Friss petrezselyemzölddel tálaljuk.

2013. december 28., szombat

Lenmagos kekszek rozmaringgal

A mai bejegyzés szereplőjéről előljáróban annyit, hogy a másik felem nem szereti a kekszet. Ebből viszont 1 tepsit benyomott tegnap este...

Remélem, felkeltettem az érdeklődésedet :)

További érdekessége, hogy gluténmentes és tojásmentes is, de egye fene nyugodtan használhatsz bele mondjuk teljes kiőrlésű búzalisztet is, ha szeretnél :) Az eredeti recept csicseriborslólisztet ír, de nekem az nincs itthon, sok másféle viszont igen. Eddig az alábbi liszteket próbáltam ki vele, és mindegyik remekül szerepelt: cirokliszt, quinoaliszt (quinoa kávédarálon megőrölve), mungóbabliszt (mungóbab kávédarálón megőrölve). Nyilván tojással is működik - én még nem próbáltam, nekem nagyon bejön ez a lenmagos verzió.  

Ez a rágcsa önmagában, vagy akár zöldségkrémek (hummusz , baba ghanoush) kísérőjeként is kiváló.

A receptet itt találtam. 



Hozzávalók 2 tepsihez:
  • 1/2 bögre lenmag (90 g)
  • 1/2 bögre forró víz (125 ml)
  • 1/3 bögre reszelt sajt (30 g - parmezán/gruyere/cheddar)
  • 1 ek friss rozmaring
  • 1 nagy gerezd fokhagyma felaprítva
  • 3 ek olívaolaj
  • 1 tk só
  • 1/2 bögre mandulaliszt (50g)
  • 1/2 bögre gluténmentes liszt vagy lisztkeverék (összesen 80 g - pl. cirokliszt/quinoaliszt/mungóbabliszt) vagy teljes kiőrlésű búzaliszt

1. A lenmagot egy kisebbfajta tálba tesszük és ráöntjük a felforralt vizet. 15 percre állni hagyjuk, amíg teljesen magába szívja a vizet, majd keverőtálba öntjük.

2. Hozzáadjuk a apróra reszelt sajtot, a rozmaringot, a fokhagymát, az olívaolajat, a sót, és összedolgozzuk.

3. Hozzáadjuk a mandulalisztet, a gluténmentes lisztet és összedolgozzuk.

4. Kissé ragadós tésztát kapunk, de ez pont így van jól. 

5. A sütőt 180 fokra kapcsoljuk.

6. A tésztát kétfelé vesszük. Az egyik adagot két sütőpapír között nagyon vékonyra nyújtjuk és a sütőpapíron szállítva a tepsibe rakjuk.

7. Ugyanezt megcsináljuk a második adag tésztával.

8. A tésztát éles késsel kb. 5x5 cm-es négyzetekre vágjuk és betoljuk a sütőbe.

9. 10 perc után nézzünk rá, és a széleket vágjuk le, mert azok általában előbb megbarnulnak. A maradékot tegyük vissza sülni még 5 percre.

10. Hagyjuk 20 percet hűlni és utána fogyasszuk. 

2013. december 14., szombat

Feketebabos-édesburgonyás chili quinoával

Itt pár napja akkora hó esett, hogy bizony el kellett fogadnunk a tényt: hivatalosan is beköszöntött a tél. És ha tél, akkor jöhet minden, ami csípős, és melegítő hatással bír, hiszen fontos, hogy megtartsuk a szervezet belső hőjét. Ebben az időszakban nagy segítségünkre lehet a fokhagyma, a chili, a gyömbér, a feketebors, a mustár és a torma. Ha a férjem érzi, hogy betegség kerülgeti, akkor annyira elszánt, hogy a szupercsapatot egyszerre veti be a kórság ellen. Ezeken a napokon általában külön alszom :)

Ami nekem nagyon bevált, az az apróra vágott, nyers fokhagyma. Csak semmi pánik, nem kell szétrágni :D Naponta 2-3 alkalommal fogok 1-2 gerezd fokhagymát (jófajta, nem kínai!), apróra vágom, rápakolom egy teáskanálra és fél pohár víz segítségével lenyelem. Nem rágom szét. Fontos, hogy előtte kis időre együnk valamit, ne éhgyomorra fokhagymázzunk, mert kimarja a kis bendőnket :/ Ennek a módszernek vitathatatlan előnye, hogy az embernek nincs tőle fokhagymaszaga, lehet emberek közé menni :) 

Na de térjünk rá erre a jó kis chilire végre! Igazi mexikói fogás, hiszen van benne feketebab, paradicsom, édesburgonya, chili, oregánó és feketekömény. Ez utóbbira teljesen véletlenül akadtam rá, hiszen köménymagot kerestem, és azt hittem, hogy ez lesz az. Ez viszont se nem római, se nem édeskömény, de még köménymag sem. Mindenesetre örülök, hogy összehozott minket a szerencsés véletlen, hiszen nagyon kellemesen füstös ízt kölcsönöz az ételeknek. Szóval ha esetleg nem tudod beszerezni, ne pánikolj, használj helyette füstölt paprikát. Ha az sincs, egye fene, vedd elő a római köményt, de csak mértékkel adj az ételhez, ne harsogja túl!

Természetesen a feketebabot is helyettesíthetjük mondjuk vörösbabbal is, az élményen nem fog változtatni, a főzési időn viszont lehet. A feketebab elég pici, úgyhogy viszonylag gyorsan megfő, áztatás nélkül is. Akinek nagyon sietős, használjon konzervbabot, ebben az esetben rakjuk bele az édesburgonyát és a quinoát is az edénybe a babbal együtt a 2-es pontnál, és várjuk meg, míg a burgonya megpuhul. Egy másik lehetőség, hogy előre megfőzünk egy jó nagy adag babot (én ezt is szoktam, szerintem nagyon praktikus), porciózva lefagyasztjuk, és csak elő kell vennünk egy zacskóval, amikor szükségünk van rá. 

Ez az étel akkor jön különösen jól, mikor ezer a dolgunk, és nem érünk rá ott állni mellette, hanem rohangálunk mint a mérgezett egér. Mielőtt ennek nekilátnánk, gyorsan tegyük föl a babunkat főni, aztán hagyjuk ott nyugodtan másfél órára. De tényleg, felé se nézzünk, felesleges. Aztán pakoljuk bele a burgonyát, a quinoát, a sót, megint faképnél hagyjuk jó 20-25 percre, végül beállítjuk a fűszerezést, és már kész is. Az ebéd is, meg a millió dolgunk, amit közben meg tudtunk csinálni. Megveregetheted a válladat :)

Ezt a háziasszonybarát receptet a thekitchn oldalán találtam, a fotóért pedig elnézést kérek, este készült, nem a legjobb fényviszonyok között.


Hozzávalók 3 főre:
  • 2 ek olaj
  • 1 fej vöröshagyma
  • 4-5 gerezd fokhagyma
  • fél tk chili
  • 1 tk oregánó
  • 1 tk feketekömény
  • 3 dl paradicsompüré
  • 200 g feketebab (szárazon mérve)
  • 1,5 l víz
  • 2-3 szem édesburgonya (kb. 400g) 1x1 cm-es kockákra vágva
  • 60 g quinoa
  • feltétnek: petrezselyem/koriander/snidling/tejföl

1.  Olajon megfuttatjuk a felaprított vöröshagymát és közepes lángon kb. 5 percig sütjük.

2. Hozzáadjuk a felaprított fokhagymát, a chilit, az oregánót és a köményt, 1 percig sütjük, majd felöntjük paradicsompürével, beleöntjük a feketebabot és a vizet. Fontos: itt még ne sózzunk, mert a bab akkor lassabban (vagy egyáltalán nem) fog megpuhulni!

3. Felforraljuk és fedő alatt 2-3 óráig főzzük, amíg megpuhul a bab. (Nekem ez legutóbb pont 2 óra, előtte pedig 2 és fél óra volt, attól függ, milyen régi a bab.)

3. 1,5 óra főzés után sózzuk, beletesszük a quinoát és a felkockázott édesburgonyát is.

4. Igazítunk a fűszerezésen, felaprított petrezselyemmel, snidlinggel, korianderrel, de akár egy kis tejföllel is tálalhatjuk.

2013. december 10., kedd

Mandulás muffinok grillázs kalappal

Ezer bocsánat, el vagyok maradva a bejegyzéseimmel, de engesztelésképpen mára valami nagyon finomat hoztam :) Na, nem mintha ide felkerülne bármi is, ami nem finom...de az édesség azért az mégiscsak külön kiemelést érdemel!

Nyakig ülök a glutén- és tejtermékmentes receptekkel való kísérletezésben, és nagyon élvezem. Sokféle új alapanyaggal ismerkedem, és az utóbbi időben szinte minden nap KELL készítenem valami teljesen újat. Bevallom őszintén borzasztóan féltem attól, hogy le kell mondanom sok finom falatról, leginkább a süteményekről, így minél előbb szerettem volna megbizonyosodni arról, hogy liszt és vaj nélkül is el tudom készíteni kedvenceimet. 

Egy gluténmentes linzerreceptet már bemutattam pár hete, ma pedig következzen egy glutén- és laktózmentes muffin.
Ha díjat kéne kiosztanom a 3 legfőbb muffinkategóriában (csokis, gyümölcsös, diós), akkor a diós kategóriának az aranyérmét egy az egyben ennek a csodának ítélném oda. Hogy miért? Belül tökéletesen szaftos, másnapra sem szárad ki, hihetetlen magasságokba emeli a dió-fahéj-juharszirup hármasa a kissé roppanós és ragacsos kalappal a tetején. 

A recept apró változtatással Elana Amsterdam Gluten-free cupcakes című könyvéből van.



Hozzávalók 8 db nagy muffinhoz

Tésztához:
  • 100 g mandulaliszt
  • 2 ek kókuszliszt
  • késhegynyi só
  • fél mk szódabikarbóna
  • 4 ek nádcukor
  • 2 nagy tojás
  • 80 ml szőlőmagolaj (vagy kókuszolaj olvasztva)
  • 50 ml víz
  • 1 ek vaníliakivonat

Grillázshoz:
  • 100 g mandulaliszt
  • 50 g durvára vágott dió
  • 1 púpozott tk őrölt fahéj
  • 50 ml juharszirup (esetleg méz vagy agave)

1. Egy tálban elkeverjük a száraz hozzávalókat: a mandulalisztet, a kókuszlisztet, a sót, a szódát és a nádcukrot.

2. Egy másik tálban elkeverjük a nedves hozzávalókat: a tojást, az olajat, a vizet és a vaníliát.

3. A nedves hozzávalókat a szárazhoz öntjük és elkeverjük.

4. A sütőt 180 fokra kapcsoljuk (alul-felül sütés esetén 150 fok), és 8 muffinformát kiolajozunk vagy kibélelünk muffinpapírral.

5. Elkészítjük a grillázst: a mandulalisztet, a diót és a fahéjat összekeverjük, hozzáöntjük a juharszirupot és összedolgozzuk.

6. Minden muffinformába 2 ek tésztát teszünk, és kb. 1 ek grillázst oszlatunk el a tetején. 

7. Kb. 20 percig sütjük, amíg kicsit megpirul a teteje és a fogpiszkáló szárazon kijön belőle.

2013. november 20., szerda

Mogyorós linzerek quinoával

Hipotézis: Ha a búza mennyisége = 0, akkor is tudunk finomat sütni.

Előzmények:
A múlt hétvégén tükörbe néztem és bevallottam saját magamnak, hogy igenis túl sok búzalisztet fogyasztok. Kenyér, péksüti, pogi, tészta, miegyéb formában és a bőröm bánja. Rántást már jó ideje elhagytam, a leveseimben is árpa szolgál a legtöbbször betétként. Mégis, búzát búzával. És attól most vonatkoztassunk el, hogy finom-, teljes kiőrlésű, vagy tönköly. Búza és kész.

Bizonyítás:
Szóval arra a nagy elhatározásra jutottam, hogy szeretett gabonám egy időre a kispadra kerül, és új játékosokat küldök be helyette a pályára. De ehhez utána kellett néznem, hogy egyáltalán kiket is állíthatok be! Mert a rozson és a mandulaliszten kívül mást ebben a műfajban nem tartok itthon, kénytelen voltam további alternatívák után nézni. Még szerencse, hogy a világháló és a könyvtár is tele van oly' sok okossággal, amire már előttem valaki más rájött, így nem érzem úgy, hogy kapásból fejest kell ugarnom az ismeretlenbe. 

Örömmel jelentem, hogy volt egy egész pofás kenyérpróbálkozásom a héten, aztán egy kevésbé sikeres egy másik receptvariációval (3 napja nem akar elfogyni...). Ezt követte egy fincsi sajtos keksz, egy még fincsibb palacsinta, és egy egészen lélegzetelállító linzer a mai napon. Ezek közül a legutolsó érte meg a fotózást, az is csak azért, mert nem engedtem senkit hozzányúlni, amíg meg nem szilárdul a tetején a csoki. Különben esélyem se lett volna :) 

Úgy viselkedik, mint egy mezei linzertészta, úgyhogy bánjunk ugyanúgy vele. Ha nem áll össze, rakhatunk hozzá vizet, ha túlságosan tapad, akkor pedig tegyünk hozzá még keményítőt. (Nekem tökéletesek voltak az arányok, de sosem lehet tudni...)

A receptet a The Essential Gluten-Free Baking Guide című könyvben találtam. 



Hozzávalók 20 db-hoz: 
  • eredetileg 75 g quinoa liszt - én simán kávédarálóban megőröltem a quinoát, nem volt semmilyen utóíze, úgyhogy ehhez a recepthez nyugodtan lehet így használni
  • 60 g törökmogyoró finomra őrölve
  • 50 g tápiókakeményítő
  • 1 ek őrölt kávé
  • 50 g nádcukor porrá őrölve/porcukor
  • 85 g vaj
  • 1 ek vaníliakivonat
  • díszítéshez: 30 g étcsokoládé 1 mk kókuszolajjal összeolvasztva

1. A quinoát, a mogyorót, a keményítőt, a kávét és a cukrot egy nagy keverőtálba tesszük és elkeverjük. 

2. Hozzáadjuk a felkockázott vajat, a vaníliakivonatot és a kezünk vagy egy késes robotgép segítségével omlós tésztát készítünk. (Nekem pikk-pakk összeállt, de nyugodtan lehet hozzáadni 1 ek vizet, ha nehezen menne.)

3. A sütőt 180 fokra vagy alul-felül sütés esetén 150 fokra kapcsoljuk.

4. Két sütőlemezt kibélelünk sütőpapírral.

5. A munkafelületet és a nyújtófát jól meghintjük keményítővel és kb. 3 mm vékonyra nyújtjuk a tésztát. Bőven használjunk keményítőt a hintéshez, nehogy leragadjon.

6. Kiszaggatjuk a linzereket, a sütőpapírra pakoljuk és addig sütjük őket, amíg kicsit megbarnul a szélük. (Nekem alul-felül sütős a sütőm, és ez kb. 10-12 perc volt)

7. Vízgőz fölött megolvasztjuk a csokit és a kókuszolajat és a kihűlt linzerekre csorgatjuk.

2013. november 14., csütörtök

Hummusz (Csicseriborsó szezámkrémmel)

Múlt héten megosztottam veletek a Baba ghanoush receptjét, ezért úgy gondoltam, hogy helyénvaló, ha a mai bejegyzés főszereplője közeli rokona, a Hummusz lesz. Igen, így két m-mel, mert a hummusz arabul csicseriborsót jelent :) A pörkölt csicseriborsónál már megemlékeztem a csicseri iránti lelkesedésemről, és az elvesztegetett évekről, amik nélküle teltek el életemből. Brühühü :( 

A hummusz volt az első étel, amivel debütált nálunk, és azóta is imádja mindenki, heti-2 heti szinten tutira elkészítem.

Számomra két változata létezik, az időigényesebb és a turbó verzió. Ezeket felváltva készítem, ahogy időm engedi.

1. Időigényes: száraz csicseriborsó áztatva és megfőzve + saját készítésű tahini
2. Turbó: konzerv csicseriborsó + bolti tahini

Nekem mindegyik változat nagyon ott van ízre, de a józan ész azt mondatja velem, hogy valószínűleg az első változatot kéne gyakrabban készítenem. Mindazonáltal néha beüt a krach és expressz kaját kell gyártanom, ekkor jön nagyon jól, hogy lehet kapni konzervborsót és tahinit a boltban. Utóbbi amúgy elképesztően finom, egészen más állagra is, mint az otthon gyártott változat. Folyósabb, áll az olaj a tetején, úgyhogy felhasználás előtt mindig fel kell keverni. Ha ezt használom, mindig visszaveszek az olívaolaj mennyiségéből is.

A csicseriborsó értékes növényi fehérjeforrás, emellett még B1, B6-vitamint és folsavat is tartalmaz. A szezám miatt (is) rendkívül egészséges, beljebb vagyunk a kalcium-bevitellel, ha hummuszt nyalogatunk, mint ha tejet tolunk le literszám.

Rendszerint kenyérre kenve esszük sok zöldség kíséretében, vagy csak úgy sárgarépával/uborkával/paprikával tunkolva, pitába kenve, husi mellé, de Csöpi képes lenne bekanalazni a fél tálat együltő helyében, mint én anno a nutellát :) Azért okosan a fogyasztással, mert puffaszt...nem magyarázom tovább :)




Hozzávalók:
  • 1 bögre csicseriborsó szárazon mérve VAGY 800 ml csicseriborsó konzerv
  • 4 ek tahini (szezámkrém)
  • 1 kk római kömény
  • csipet só
  • 1/4 citrom leve
  • 3 gerezd fokhagyma
  • kb. 1 dl víz
  • kb. fél dl olívaolaj

1. A csicseriborsót egy éjszakára, vagy akár másfél napra beáztatjuk. 

2. Leöntjük róla a vizet, és új vízzel feltesszük főni, megvárjuk míg megpuhul. (Nekem ez 18 óra áztatás után kb. 35 perc volt). Folyamatosan teszteljük, és mielőtt teljesen megpuhulna, sózzuk. (Hüvelyeseket mindig a főzési idő vége felé sózzuk, mert a só akadályozza a puhulást.)

3. Ha megpuhult, leszűrjük, és hagyjuk hűlni.

4. Elkészítjük a tahinit (a receptet itt találod - ennek a felére lesz szükséged), vagy boltban veszünk egy bödönnel - ahogy legutóbb én tettem, és abból használunk. 

5. A csicseriborsót késes robotgépbe tesszük (ha konzervvel dolgozunk, annak öntsük le a levét). Hozzáadjuk a tahinit, római köményt, citrom levét, a felaprított fokhagymát, és kevés vizet.

6. Elindítjuk a gépet, és ekkor adjuk hozzá az olajat, és még annyi vizet, hogy kellően krémes és kenhető legyen a végeredmény. (értelemszerűen azért ne folyjon le a kenyérről :) Sózzuk, ha szükséges.

7. Azonnal fogyaszthatjuk, de lezárható dobozban, hűtőben pár napig tuti eláll. (Nekem azt hiszem 3 napot bírt max, addigra mindig elfogyott.)

2013. november 9., szombat

Baba ghanoush - Arab padlizsánkrém

A héten hozzánkvágott a szomszéd olasz bácsi egy szép adag padlizsánt, mondván, sokat vett a piacon :) Néztem! Aztán összecsaptam a két kezemet, mert beugrott, hogy most fogok baba ghanousht készíteni végre! 

Az erdélyi padlizsánkrémet mindig is imádtam, bár sajnos ritkán volt szerencsém az igazi, füstös verzióhoz. Fősulin volt egy korszakom, hogy akárhányszor a Stex Házban kötöttünk ki, padlizsánkrémes pirítóst rendeltünk, annyira jó volt! Aztán levették az étlapról :( Miért szüntetnek meg mindent, ami jó??!! 

A Baba Ghanoush a Földközi-tenger keleti részén lakó jóemberek fejlesztése, ezúton emelem kalapom előttük, mert sikerült egy igazi "ajjajj-kaját" alkotniuk. Szerencsére ez nem a rossz értelemben ajjajj, hiszen egy egészséges kis kencével van dolgunk. 

Már látom, hogy nálunk ez a padlizsánkrém kéz a kézben fog járni a hummusszal, egymást váltva a kenyérre kenhető kencék között. Ha lehet ez még krémesebb, mint csicseriborsóból készülő unokatestvére, és inkább a szezám jelleg dominál, kevésbé a római kömény. 

Lássuk, miről is regélek itt már percek óta!



Hozzávalók: 
  • 2 db közepes padlizsán (kb. 700 g mielőtt a sütőbe kerül)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 3 ek tahini
  • 1/4 citrom leve
  • 1 ek olívaolaj
  • 1/4 mk római kömény
  • fél mk só
  • 1 marék petrezselyem 

1. A padlizsánokat késsel megszúrkáljuk, és bevágjuk a 190 fokos sütőbe jó fél órára. Közben párszor megfordítjuk őket, hogy egyenletesen süljenek. Akkor vannak készen, ha a kés oly' könnyedén átfut rajtuk, mint a vajon. Kivesszük őket a sütőből és hagyjuk hűlni.

2. Félbevágjuk a padlizsánokat, és a puha belsejüket egy késes robotgép táljába kanalazzuk. Hozzáadjuk a felaprított fokhagymát, petrezselymet és az összes többi hozzávalót.

3. Simára dolgozzuk, ha szükséges, még igazítsunk a fűszerezésen. Fél órára a hűtőbe rakjuk, hogy összeérjenek az ízek.

2013. október 29., kedd

Sütőtökös muffin

Nagyon sokáig nem rajongtam a muffinokért. Úgy egyáltalán a piskótákért nem vagyok oda, csak akkor eszem meg, ha meg van kenve valami fincsi krémmel (lehetőleg csokissal), és le van öntve csokimázzal. Olyan száraz, olyan semmilyen, olyan jellegtelen. 

Aztán még fősulis koromban átmentünk egyik barátnőhöz csajos délutánt tartani, és mit ad isten kaja is volt. De nem is akármilyen, a házigazda csajszik főztek és sütöttek ránk! Ha jól emlékszem a főétel valami könnyű olaszos tésztaféle volt, a desszert pedig - gondolom, könnyű kitalálni - igen, muffin! Bár kanalazni kellett, de ízre mindenképpen nagyon ott volt.

Amire azóta rájöttem a muffinnal kapcsolatban, hogy akkor lesz jó (legalábbis én akkor fogom megenni - mit megenni, befalni!), ha elég SZAFTOS. Ez most így hülyén hangzik leírva, elvégre nem pörköltről beszélünk, de a lényeg az, hogy nem porlik, hanem olyannyira szaftos, hogy nem kívánsz hozzá semmi mást. Az ilyen típusú muffinokhoz nem is kell semmilyen krém, cukormáz, vagy egyéb lónyál. 

Most jön a trükk. Egy szép őszi vasárnap délután egy baráti összeröffenésen vettünk részt, ahova mindenki vitt valamit: ki sütött, ki vásárolt, és voltak, akik helyben kotyvasztottak. És ott, akkor, megláttam az asztalon egy tál muffint! És megint beindult az agyam. Hátha ez most finom lesz. Meg kéne kóstolni. De mi van ha nem ízlik? Vissza mégse tehetem, az vérciki! És akkor arra kanyarodott a párom, és így szólt: "Nézd, ott van muffin az asztalon. Nem kóstolod meg?" Na ezen már végképp felbuzdultam, úgyhogy elemeltem egyet és a falhoz lapulva félénken beleharaptam. Mmmmmmm...Finom, puha, lágy, szaftos, ráadásul csokis! Ki hozhatta? Kell a recept most! Akarom!!! 

Amúgy a muffin az a sütemény, amit egy 10 éves gyerek is el tud készíteni. Háhhhh! Ha van jó receptje! Szóval most adok egyet :)



Hozzávalók 12 db nagy muffinhoz:

Száraz hozzávalók:

  • 135 g fehérliszt
  • 65 g teljes kiőrlésű búzaliszt
  • 50 g zabpehely
  • fél mk szódabikarbóna
  • fél tk reszelt citromhéj/gyömbér
  • 1 tk őrölt fahéj
  • 1/4 tk szerecsendió
  • csipet só

Nedves hozzávalók:

  • 240 g sütőtökpüré (1 db átlagos méretű sonkatököt szoktam megsütni, a maradékot vagy megesszük magában, vagy pépesítve elrakom további felhasználásig a hűtőbe)
  • 1 tojás
  • 1,5 dl növényi tej (mandula/rizs stb.)
  • 80 g nádcukor
  • 80 ml szőlőmagolaj/étolaj (semleges ízű legyen)

  • 100 g csokibogyó

1. A sütőtököt cikkelyekre vágjuk, és 190 fokos sütőben puhára sütjük, majd robotgépben pépesítjük.

2. A száraz összetevőket elkeverjük egymással. 

3. A tojást habosra verjük a cukorral, hozzáadjuk a nedves összetevőket, végül pedig a szárazakat.

4. Utolsó lépésként elkeverjük a tésztában a csokibogyókat, olajozott muffinsütőbe, vagy muffinpapírba kanalazzuk és 190 fokos sütőben 15-20 percig sütjük. Tűpróba! 

5. Várjuk meg amíg teljesen kihűlnek, és csak utána szedjük le róluk a papírt.


2013. október 20., vasárnap

Zöldséges biryani spenót raitával

Bátraké a szerencse! Ezzel a jelmondattal a fejemben álltam neki az alábbi étel elkészítésének. 

Nem titok, hogy kétszer is fel kellett csapnom a Wikipédia lapjait, hogy felhomályosítsam magamat, mivel is állok szemben.

Egyébként ugyanabban a vegetáriánus szakácskönyben akadtam rá a receptekre, ahol az Afgán padlizsánt is helyet kapott, és mivel azt kitörő lelkesedéssel fogadta a nagyérdemű (huhhh), ezért ez a zöldséges rizs is hamarosan terítékre került. Igen ám, de idő és alapanyag (spenót) híján önmagában került felszolgálásra. Hiba volt. Mert nem véletlen, hogy a biryani mellé mindig valamiféle curryt vagy raitát szolgálnak fel :)  

Sebaj, a legközelebbi alkalommal pótoltam a hiányt, és az élmény kárpótolt az előbbi kudarcért. 



Hozzávalók 3 főre:

Zöldséges biryani:
  • 1/2 bögre lencse (115g)
  • fél fej vöröshagyma
  • 2 szál sárgarépa
  • 2 gerezd fokhagyma
  • fél fej karfiol
  • 1 bögre basmati rizs (200g)
  • 1/4 bögre mazsola (50g)
  • 6-7 dl zöldség alaplé vagy víz
  • 1 tk kurkuma
  • bors
  • 1/4 bögre szeletelt/aprított mandula megpirítva (40g)

1. A lencsét egy kisebb edényben 10 percig előfőzzük, majd leöntjük a levét.

2. Nagy serpenyőben 1 ek olajat hevítünk, és rádobjuk a rizst. 

3. Kb. 3 perc pirítás után rádobjuk a feldarabolt vöröshagymát, együtt sütjük.

4. Megint 3 perc után beletesszük a felaprított fokhagymát, majd a felkockázott répa, a karfiol, a lencse és a mazsola következik. 

5. Felöntjük fél liter vízzel/alaplével. Sózzuk, borsozzuk.

6. 10 perc után belekeverjük a kurkumát, további folyadékot öntünk alá, és addig főzzük, amíg a lencse megpuhul. 

7. A szeletelt mandulát külön serpenyőben kissé megpirítjuk és a tetejére szórjuk.

Spenót raita:
  • 4 dl joghurt
  • 200 g spenót aprítva
  • 1 marék friss menta aprítva
  • fél citrom reszelt héja
  • 2 ek citromlé
  • fél mk só
  • bors

1. Ha vizes joghurttal dolgozunk, fél óráig lecsöpögtetjük. Én most görögöt használtam, azzal nem volt gond.

2. A spenótot felszecskázzuk és fedő alatt 4-5 perc alatt megfonnyasztjuk, lecsöpögtetjük.

3. Az összes hozzávalót elkeverjük, behűtjük. 


2013. október 12., szombat

Kakaós-kókuszos energiaszelet (Lärabar)

Mostanra már biztosan tudjátok, hogy igyekszem elkerülni a feldolgozott élelmiszereket és minden erőmmel azon vagyok, hogy itthon előállítsam mindazt, ami az asztalra kerül. 

Hallottatok már a Lärabar nevű márkáról? Képzeljétek el, hogy ez az energia szelet kizárólag feldolgozatlan alapanyagokból készül! Egészen hihetetlen, nem? És megéri nekik gyártani már 10 éve! Ez még hihetetlenebb…Azt említettem már, hogy nagyon finom? :) Több kombóban kapható pl. van cseresznyés, áfonyás, mogyoróvajas, sima kókuszos stb. A variációk száma azt hiszem megszámlálhatatlan. Engem a kakaós-kókuszos fogott meg a legjobban, ezért el is kezdtem vadászni alapanyagok után, és összeállítottam azt, ami az arányok szempontjából nekünk a legjobban bejött. 

Törpiciknek kiváló nyalánkság, és talán a nagyobbakat is visszatartjuk az iskolai büfébe rohangászástól, ha egyet-kettőt odateszünk nekik tízórai mellé.

Hmmmm...Már tudom mi lesz a  sorsa a szekrényben szomorkodó szárított vörösáfonyának ;)



Hozzávalók 24 db szelethez:

  • 20 db datolya
  • 2,5 dl víz az áztatáshoz
  • 50g kókuszreszelék
  • 100g mandula
  • 70g dió (használhatunk kesudiót is)
  • 30g jófajta kakaópor
  • csipet só

1. Felforraljuk a vizet és beledobáljuk a datolyákat.

2. 5 perc múlva kiszedjük őket a vízből és késes robotgépbe tesszük. leöntjük róluk a vizet. 

3. A többi hozzávalót is a robotgépbe tesszük, és kb. fél percig pörgetjük, majd a datolya vizéből annyit adunk hozzá, hogy gombóccá álljon össze a massza.  (A visszamaradt vizet a későbbiekben felhasználhatjuk akár turmix, mandulatej készítéséhez.)

4. Egy kb. 20 x 20 cm-es szögletes formát kibélelünk sütőpapírral vagy kikenünk kókuszolajjal és belenyomkodjuk a masszát.

5. 1 órára mélyhűtőbe tesszük.

6. A hűtőből kivéve 24 db szeletre vágjuk éles késsel, és a továbbiakban lezárható dobozban tároljuk a hűtőben.

2013. október 6., vasárnap

Fokhagymás fityiszek és propellerek

Fokhagymás vajjal bolondított finomság nálam bármikor jöhet, főleg akkor, ha ilyen jópofa péksütemény formájában kerül az asztalra. A tésztája rendkívül egyszerű, gyakorlatilag olyan, mint az alap pizzatésztám, a hangsúly ezúttal inkább a rendhagyó formán és az aromás bevonaton van. 

Csöpi imád segédkezni az elkészítésükben (nah meg persze az elfogyasztásukban is), szóval kiváló családi programmá is válhat a készítés, csak ajánlani tudom.
Sokkal jobban szeretek a kezébe kelt tésztát adni, az nem olyan érzékeny, mint a linzertészta, amit előszeretettel szaggat ki - néha a felismerhetetlenségig...Tudom, értékelendő az igyekezet :) És azért olyan finom minden, mert ő is segített! 

Jah, azt még nem mondtam, hogy ezeket a finomságokat ő propellereknek hívja :)



Hozzávalók 20 db-hoz:

Tésztához:
  • 400 g fehérliszt
  • 100 g tönkölybúza liszt
  • 20 g friss élesztő
  • 1 tk nádcukor
  • 1 tk só
  • fél dl olívaolaj
  • kb. 2 dl meleg víz

Fokhagymás bevonathoz:
  • 2 gerezd fokhagyma apróra vágva
  • 40g vaj olvasztva
  • 2 ek aprított petrezselyem

1. Az élesztőt 1,5 dl cukros melegvízben felfuttatjuk.

2. Az összetevőkből tésztát dagasztunk, amit langyos helyen duplájára kelesztünk. (kb. 40 perc)

3. A tésztát olajozott munkafelületre borítjuk és kétfelé szedjük. 

4. Az egyik részt megnyújtjuk úgy, hogy kb. 1 ujjnyi vastag, 15 x 30 cm nagyságú téglalapot kapjunk. Széltében ketté vágjuk, majd a két felet 5 részre osztjuk hosszában úgy, hogy végeredményként 10 db kis tésztacsíkot kapjunk. 

Erre gondoltam:


5. Fogunk egy tésztacsíkot, és rudat formázunk belőle úgy, hogy sodrás közben kicsit meg is nyújtjuk (kb. 22 cm hosszú legyen). Ezután megcsomózzuk, mint a cipőfűzőt.

6. A tészta másik felével ugyanezt tesszük, így a végeredmény 20 db fityisz lesz. 

7. Langyos helyen, letakarva duplájára kelesztjük a megformázott péksüteményeket. (kb. 20-25 perc)

8. 200 fokos sütőben 10-12 perc alatt aranybarnára sütjük őket.

9. Miközben sülnek, az olvasztott vajon kb. 2-3 perc alatt lepirítjuk a fokhagymát, lehúzzuk a tűzről és belekeverjük a felaprított petrezselymet.

10. Az elkészült fityiszeket 5 percig hagyjuk hűlni, majd bekenegetjük őket a vajas mázzal. Amint kihűltek, már mehetnek is az emésztő csatornába.

2013. október 3., csütörtök

Padlizsános-paradicsomos fusilli

Egy átlagos szerdai napon történt, hogy ebédet kellett volna rittyentenem kis családomnak, viszont a hűtőt kinyitva sivár látvány tárult a szemem elé. A frigó tartalma a nullához konvergált, boltba elmenni már nem volt időm, vészesen közelgett az ebédidő, magam előtt láttam férjuram elkeseredett arcát, mikor közlöm vele, hogy banános turmixon kívül nem sok mindennel tudok szolgálni. Becsuktam a hűtőajtót és mentem egy kört a lakásban. Mi legyen? Gondolkozz! Aztán jó szokásom szerint megint beálltam a hűtő elé – hátha 2 perc alatt került a polcokra valami használható is…És akkor ott volt! Egy fél padlizsán! Meg egy megkezdett paradicsompüré! Innentől kezdve már nem volt megállás, beindult a főzőmasina és ripsz-ropsz készen volt az ínycsiklandozó ebéd, ami elhozta a Mediterrániumot aznapra a konyhánkba :)




Hozzávalók 3 főre:

  • fél csomag fusilli (250g)
  • 1 közepes padlizsán (kb. 400g)
  • fél fej közepes vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • fél doboz (250 ml) paradicsompüré
  • 1 tk zöld pesto
  • kevés tejszín (elhagyható)
  • só, bors, kakukkfű, oregánó
  • kevés parmezán
  • 50 g mozzarella
  • szőlőmagolaj

1. Feltesszük a tésztának a vizet főni pár csepp olajjal és sóval.

2. A padlizsánt megmossuk, és 1 x 1 cm-es kockákra vagdossuk. 

3. Serpenyőben 1 evőkanálnyi olajat melegítünk, rádobjuk a padlizsánkockákat, sózzuk, borsozzuk és addig pirítjuk, amíg megpuhulnak. Ez úgy 10-15 perc.

4. Közben valószínűleg felforrt a vizünk, úgyhogy beledobhatjuk a tésztát, amit al dentére főzünk. 

5. Ha a padlizsán megpuhult, a serpenyőbe löttyintünk még 1 evőkanálnyi olajat és rátesszük a vöröshagymát, együtt sütjük őket. Pár perc múlva beletesszük a fokhagymát, a fűszereket, az egészet felöntjük paradicsomszósszal, és belekeverjük a pestót is.

6. 10 perc után beleöntünk egy kevés tejszínt, egyet rottyantunk rajta és kész.

7. A sütőt grill fokozatra kapcsoljuk.

8. A kifőtt tésztát leszűrjük, kiolajozott jénaiba tesszük, és összekeverjük a szósszal. 

9. A tetejét megszórjuk parmezánnal, majd reszelt mozzarellával, és addig sütjük, míg a sajt szépen megpirul.

2013. október 1., kedd

Chocolate chip cookie

"Jajjj már megint egy chocolate chip cookie recept! Csak ezt ne!!!" 

Valld csak be nyugodtan, hogy most erre gondoltál! :) 

Semmi baj, normális reakció, hiszen tele van a világháló a tökéletesebbnél tökéletesebb ccc (ezentúl így fogom őket hívni, remélem nem baj) receptekkel, amik ránézésre ugyanolyanok, és még az összetevők listája is 90 %-ban egyezik. De mégis, melyik lehet az igazi? - tettem fel a kérdést sokszor a fejemben. Igazi alatt értsd azt, hogy jelen esetben nem az eredeti után kutattam, csupán azt szerettem volna előkeríteni, ami kiváltja belőlem a "Mmmmm...Ez az!" reakciót.  

Aki keres az talál alapon megsütöttem így, megsütöttem úgy, 3-4 recit tutira kipróbáltam már. Egyet még meg is őriztem, áltatva saját magamat, hogy jó lesz az, de maga a tény, hogy az utóbbi évben mindössze 2x készítettem el, magáért beszél...Szóval ment a kukába :) 

Tegnap délután hirtelen felindulásból megkotortam az egyik külföldi oldalt, mert úgy rémlett, mintha ott láttam volna valami ígéreteset. Vicces, hogy csak itt 3 féle receptet találtam, de hamar letettem a voksomat amellett, amit az oldal szerzője is saját kedvenceként tart számon. 

Izgatottan álltam neki a sokadik próbálkozásomnak, talán ez lesz az...de hazudnék ha azt mondanám, hogy 10%-nál több esélyt adtam volna neki...

Minden a forgatókönyv szerint haladt, összeállt a tészta, már nyersen isteni volt (kinyaltam a tálat...), a sütőből kiáramló illat pedig "OH WOW!" Szóval egyre bizakodóbb lettem! 20 százalék, 30 százalék és így tovább. Pontban 10 perc után kijöttek a sütőből, ekkor még teljesen puhák voltak. Ráncok a homlokomon. 15 százalék... Hogy lesz ebből keksz??!! Toporgok a konyhában. Hűljön már ki! Kiteszem az ablakpárkányra, hogy haladjunk. Aggódva kémlelem a környéket éhes mókusok után kutatva. Áh, nem bírom tovább, most már biztosan eleget hűlt! A kezembe veszek egyet, és meglepődve konstatálom, hogy olyan kemény, amilyennek egy keksznek lennie kell. 30 százalék. Közelebb emelem az orromhoz. Valami isteni az illata! 60 százalék. No, egy életem egy halálom, kóstoljunk! Mmmmm... Ez az!!! 100 SZÁZALÉK!  

Én nem tudom, hogy Ti mit vártok egy ccc-tól, de ha a következőket, akkor az alábbi recept számotokra is nyerő lehet:
  1. kívül ropogós, belül puha, nem porlik (ha nem sütöd túl persze)
  2. nincs átütő sütőpor íz
  3. édeskés vanília illat
  4. hemzsegő csokibogyók
  5. pikánsan roppanós diódarabok
  6. nem geil a tonnányi cukortól
Ne csigázzalak? Íme a recept!




Hozzávalók 24 db-hoz:
  • 115 g puha vaj
  • 80 g nádcukor
  • 1 tojás
  • 1 tk vaníliakivonat
  • 175 g liszt
  • fél tk szódabikarbóna
  • 1/4 tk só
  • 100 g csokibogyó
  • 80 g durvára vágott dió pirítva

1. A puha vajat mixer segítségével habosra keverjük a cukorral.

2. Hozzáadjuk a tojást, majd a vaníliakivonatot és elkeverjük.

3. Külön tálban elkeverjük a lisztet a sütőporral és a sóval, majd az egészet hozzáadjuk a vajas masszához, elkeverjük.

4. Végül kanállal belekeverjük a csokibogyót és a diót.

5. 1 csapott evőkanálnyi halmokat pakolunk sütőpapírral bélelt tepsire, és vizes kanál hátuljával kilapítjuk őket, kis helyet hagyva köztük.

6. 160 fokos sütőben kb. 10 percig sütjük, amikor elkezd barnulni a szélük. Ekkor még puhák, de ahogy hűlnek, úgy fognak keményedni. Szóval semmiképp ne süssük őket túl!

2013. szeptember 27., péntek

Fűszervaj

Ma reggel azzal ébredtem, hogy S.O.S kenyeret kell sütnöm. Ez eddig semmi extra, mivel gyakran megesik velem hasonló:) Viszont ma a csillagok állása úgy hozta, hogy kentem volna valamit erre a bizonyos kenyérre. De mit is? Hummusznak nem akaródzott nekiállnom, a sima vajas kenyérnek sohasem voltam a híve. És akkor egyszer csak felgyulladt a lámpa: fűszervaj! Rögtön megindult a nyálelválasztásom, izgatottan futottam a mosogatóhoz, hogy ezen a reggel immáron harmadszor is elmosogassam a keverőtálamat. 

A fűszerezés egyértelműen adta magát, a fokhagyma és a petrezselyem szerintem elválaszthatatlan jóbarátok, nagyon szeretem őket együtt használni. Volt még friss snidling is a hűtőben, amihez úgysem volt ötletem, úgyhogy gondoltam, nosza ide vele!

10 perc múlva készen volt a végtermék, amikor is megkértem a fő MEOst, hogy mondjon véleményt. 
A következőképp hangzott: "Csak ennyi van?" :)



 
Hozzávalók:
  • 250 g vaj
  • 1-2 gerezd fokhagyma aprítva
  • 2 ek petrezselyem aprítva
  • 2 ek snidling aprítva
  • 1/4 mk só

1. A 250 g vajból 2 evőkanálnyit kicsi edénybe teszünk, a maradékot késes robotgépbe dobjuk, hogy kicsit puhuljon. (elmaradhat a robotgép, kézzel is össze lehet majd dolgozni a végén, de részemről imádom használni:))

2. Közepes lángon megolvasztjuk a vajat, rádobjuk a fokhagymát és 1-2 percig futtatjuk rajta (épp, hogy illatos legyen, nem kell lepirítani).

2. Levesszük a tűzről, elkeverjük benne a sót, és beledobjuk a felaprított petrezselymet és a snidlinget.

3. A késes robotgépbe levő vajra öntjük, és egyneműre keverjük, ill. kézzel összedolgozzuk - kinek, mi tetszik.

4. Fűszerezzük még, ha szükséges.

2013. szeptember 24., kedd

Focaccia

Hadd kezdjem egy igaz történeten alapuló szösszenettel a mai mesemondást kis hazánkból:

"Egy CIBATTA lesz? (kiejtés: ahogy leírtam) " - szegezte hozzám a kérdést az eladó az egyik menő pékséglánc pultja mögött állva.
Gondolhattam volna előre, hogy baj lesz ebből...Miért nem bírtam egy zsömlét kérni?! :/
"Igen, az." - bólogattam helyeselve. Azóta nem bírok mosolygás nélkül ciabattát enni :)

A focaccia hangzásra egybecseng a ciabattával, de a két pékáru nem összekeverendő. Mivel gyanítom, hogy egyszerűbben tudjuk kicsi szánkkal megformálni a focaccia szót, ezért kezdjük ezzel a sütögetést is :)

Múlt télen kivettem a könyvtárból egy szakácskönyvet telistele olasz receptekkel. Az édességek (baci di dama, amaretti) szemezgetése után tértem át a kenyér szekcióra, és gondoltam kipróbálom már a focacciát is, hiszen annyiszor hallottam róla, de igazából lövésem nem volt, miről is van szó valójában.

A focaccia nem más, mint egy lapos kenyér, ami fűszerekkel és miegyébbel van megszórva. Gyakorlatilag olyan, mint a pizza, a kettő közötti különbség az, hogy ebben több az élesztő, hiszen szeretnénk, hogy pufi - de azért még laposkás - formája legyen, míg a pizzánál egy teljesen lapos és ropogós tészta a cél. Olívaolajas kenyérnek is nevezik, mindjárt láthatjátok, hogy nem sajnáljuk tőle a nedvességet :)

Ha különleges kenyérre vágyom, sokszor készítek focacciát, hiszen amellett, hogy nagyon egyszerű a tésztája, kedvemre és persze a család apraja-nagyja kedvére variálhatom a feltéteteket, így mindenki jól jár :)

A feltéteket ötletnek szánom, az arányokat mindenki variálja a maga kedvére. 




Hozzávalók 3 főre:
  • 500 g fehérliszt
  • 1 tk só
  • 1 tk cukor
  • 25 g élesztő
  • kb. 2,5 dl melegvíz
  • 2 ek olivaolaj a tésztába
  • 5 ek olivaolaj a kenéshez

a) Hagymás feltét:
  • 1 nagy fej vöröshagyma gerezdekre szedve
  • 2 ek olaj
  • kakukkfű

 b) Rozmaringos feltét:
  • reszelt parmezán
  • rozmaring ágak

c) Szárított paradicsomos-zsályás feltét:
  •  reszelt parmezán
  • 5 db aszalt paradicsom
  • zsályalevelek

d) Megszórhatjuk szemcsés sóval, és akár natúr is megsüthetjük, nagyon finom. Bármilyen feltéttel próbálkozhatunk, amit pizzára is rátennénk (sajt, sonka, gomba stb.)


1. Az élesztőt cukros, melegvízben felfuttatjuk, majd beleöntjük az olajat.

2. A hozzávalókból tésztát dagasztunk, annyi vizet adagolva, hogy rugalmas tésztát kapjunk, ami nem ragad. 

3. Langyos helyen, lefedve duplájára kelesztjük (kb. 40 perc).

4. Kiolajozunk egy 25 x 35 cm-es tepsit.

5. A megkelt tésztát lisztezett munkafelületre borítjuk, párat gyúrunk rajta, majd kinyújtjuk és beleigazgatjuk a tepsibe.Letakarjuk és langyos helyen még 20 percig kelesztjük.

6. Közben elkészítjük a hagymás feltétet. Kis edényben olajat melegítünk, és közel közepes lángon kicsit megpirítjuk a vöröshagymát kb. 7-8 perc alatt. Középidőben hozzáadjuk a kakukkfüvet is.

7. A sütőt 200 fokra kapcsoljuk (alul-felül sütés esetén 150 fokra és helyezzük a középső rács alá a tepsit majd). 

8. A megkelt tésztába ujjbegyünkkel kis lyukakat fúrunk:



9. Megkenjük olajjal, megszórjuk a kívánt feltétekkel és 200 fokos sütőben 25 perc alatt aranybarnára sütjük.


2013. szeptember 23., hétfő

Minimál kókuszos-fehércsokis bonbonok

A nemrégiben közzétett (és azonnal elfogyasztott...) étcsokitáblához készített kókuszvaj másik felét szerettem volna felhasználni, és ez a recept kerekedett ki belőle, a minimalizmus tükrében. 

Mi nők, hajlamosak vagyunk mindent túlbonyolítani (gondoljunk csak a "Pista azt ígérte 2 napja, hogy felhív? Biztos elütötte egy busz szegényt." - és hasonló gondolatokra. Biztos a busz volt. Más magyarázat nem is lehetséges...:)) 

Nem feltétlenül van szükség 25 féle összetevőre egy ütős recepthez, van mikor akkor jutunk előbbre, ha nem hozzáadunk, hanem elveszünk valamit az adott dologból. 

Ezekhez a bonbonokhoz - ha igazán szigorú akarok lenni - mindössze 2 hozzávaló kell. Ha kicsit flancolok, akkor 3, esetleg 4. Kipróbáltam ezt is, azt is, és megmondom őszintén a legalapabb verzió jött be a legjobban. 

Hófehér, elegáns kis bonbonok ezek, amiket a kókuszimádók (Cocoholic? Ennek így van értelme? :)) pikk-pakk elpusztítanak a tányérról, és lelekesen követelik rajtad a következő adagot. 

Sok szerencsét! :)



Hozzávalók 16 db-hoz:
  • 100 g kókuszvaj
  • 100 g fehércsoki
  • díszítéshez: kókuszreszelék, szárított vörösáfonya stb.

1. Előveszünk fél bögre kókuszvajat. 

a) Ha friss a vajunk, akkor rögtön fel is tudjuk használni. Örülünk :)

b) Ha viszont betonkemény, akkor vagy tegyük ki a napra negyed órára, vagy helyezzük az üveget egy meleg vizes lábasba, hogy kicsit megolvadjon, és ki tudjuk szabadítani az üvegből.

2. Vízgőz felett megolvasztjuk a fehércsokit. 

3. Belekanalazzuk a kókuszvajat, és elkeverjük, hogy szép, egynemű masszát kapjunk.

4. A masszát szilikonformába plattyantjuk, nekem úgy 1,5 teáskanálnyiból lett egy bonbon.

5. Ennél a pontnál válaszút elé érkeztünk:

a) Ha minimalista vagy akkor tedd a hűtőbe a bonbonokat 1 órára, kifordítod őket a formából, hagysz nekik 5 percet, majd ez után kezded el őket halápolni.

b) Ha alkotni vágysz, szórd meg a bonbonok tetejét még ezzel-azzal pl. még egy kis kókuszreszelékkel (mert ebből sohasem elég :)), vagy tedd színesebbé egy kis vörösáfonyával vagy magokkal, diókkal. 
A bonbonokat ebben az esetben értelemszerűen fejjel-lefelé tálalod és nem a forma mintája, hanem a te csini kis díszítésed lesz a hangsúlyos.

2013. szeptember 18., szerda

Kókuszvajas csokitábla


Ki ne szeretne a legkevesebb időráfordítással minél több bókot bezsebelni? Na ez az az édesség! Kiélheted kreativitásodat, ajándéknak is kiváló, ráadásul a  variációknak csak a fantáziád szab határt, és még elrontani sem tudod.

Felkeltettem az érdeklődésedet? Akkor vágjunk bele!

Ha szorgalmas voltál és elolvastad a kókuszvaj készítéséről szóló bejegyzésemet, akkor ma már ott csücsül a polcodon egy üveggel és csak arra vár, hogy végre felhasználd valami ínycsiklandó finomság elkészítésére :) A kókuszvaj felét fogjuk felhasználni ehhez a recepthez. 

Ezen kívül nincs is másra szükséged, mint jó minőségű étcsokoládéra (min. 70%), magocskákra és fantáziára! 

Az ötlet innen.


Hozzávalók egy kb. 200 g-os táblához:
  • 1 bögre kókuszreszelékből készült kókuszvaj
  • 100g étcsokoládé
  • olajos magok, aszalt gyümölcsök, kakaóbab, virágok, levelek stb.

1. Vízgőz fölött kezdd el melegíteni a csokoládét.

2. Ha friss a kókuszvajad, akkor kanalazd bele a már olvadt csokiba, és kevergesd 2 percig.
Ha kemény a vaj, akkor tedd bele az üveget egy meleg vízzel teli lábasba és várd meg, amíg megolvad, hogy ki tudd szedni az üvegből, és úgy melegítsd tovább együtt a csokival. Mindenképp vízgőz fölött dolgozz, mert a kókuszvaj és a csoki is könnyen megég. 

2. Kibélelünk egy formát sütőpapírral – nálam 11 x 21 cm-es. Ennél lehet kicsit nagyobb, de kisebb semmiképpen, mert akkor nagyon vastag lesz a csokitábla, és nem bírod eltörni.

3. Ha már egyneművé és folyóssá vált a kókuszos csokimassza, akkor a formába öntjük.

4. És most jön az őrület: szórjuk meg magokkal, szárított gyümölccsel. 
Egy kis inspiráció: mandula, pörkölt mogyoró, dió, tökmag, napraforgómag, aszalt sárgabarack, áfonya, szilva, mentalevél vagy akár kókuszreszelék – csak hogy halmozzuk az élvezeteket.

Nekem a legutóbbi így nézett ki:


5. Hűtőbe tesszük, hogy megdermedjen. Kb. másfél óra múlva már fogyasztható, addig valahogy próbáljuk távol tartani magunkat a hűtőtől...Tudom, nem egyszerű. Főleg miután fényesre nyaltad a lábast, pontosan tudod mi vár rád :) 

6. A hűtőből kivéve hagyjuk 5 percig, hogy magához térjen, utána törjünk le belőle darabokat.

Neked melyik a kedvenc kombinációd? Kíváncsian várom a beszámolókat!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...